Definíciók elemzésével kezdjük szerzőtársaink invitálását az Átjáró folyóirat következő számához. Célunk mindezzel egy olyan jellegű keret kijelölése, amely szilárd ráma helyett valamiféle elasztikus, majdhogynem a végtelenségig tágítható „kisgömböcként” öleli fel az aktuális témánk tartalmi elemeit.
A Magyar Nagylexikon (szerk. Glatz Ferenc és
mások. Budapest, 2002. Tizennegyedik kötet, 543. oldal) szikár szócikke szerint
egyfelől a „park: nagy kiterjedésű,
növényekkel változatosan betelepített, több funkciót szolgáló terület. Lényege
a növényegyüttesekből formált szabadtér-struktúra, az egymáshoz kapcsolódó,
felülről nyitott kerti terek rendszerének kialakítása. A park különböző
rendeltetésű kertek együttese. Tájépítészeti alkotás, növény-tér kompozíció,
amelynek kialakítása építészeti, ökológiai, növényalkalmazási szempontok
szerint történik, esztétikai értéke legalább olyan jelentős, mint a
használhatósága. (….)”.
Az „Átjáró” folyóirat – önként
vállalt küldetésének szellemében – ugyanúgy kíváncsi az egyéni élményre, privát
érzékelésre, a hétköznapok szemmagasságára, mint a tudományos kézikönyvek
egzakt meghatározásaira, ezért az olyan városi területek és létesítmények is
érdekelnek bennünket, melyek nem felelnének meg az idézett és idézendő
definíciók összes kritériumának, a helyi hagyomány és közvélemény mégis
parkként vagy zöldövezetként azonosítja mindazokat. A szakirodalom – funkció,
kiterjedés, a növényzet jellege alapján – konkrétan megkülönbözteti a városi
környezet különféle összetevőit, a felületek használói mégis megengedhetik
maguknak mondjuk azt, hogy a közkertet ligetnek, a parkot térnek nevezzék.
Érdekes a keletkezés-történet, a jelen, virágzás vagy pusztulás,
fenntarthatóság, fejlesztési tervek és még sorolhatnánk. Egyetlen pergola,
vurstli, sétány, csónakázótó, szökőkút, cserjés vagy díszkert sorsa ugyanolyan
tanulságos lehet, mint a több hektárra terjedő klasszikus közcélú park kerek
egész története. A védett kertépítészeti műemlékekhez hasonlóan strandfürdők, vidámparkok,
játszóterek, állatkertek is szerepelhetnek az elemzett városi zöldfelületek
sorában.
Parkok, zöldövezetek – első
ránézésre önkényesnek tűnhet a párosítás, a szakirodalom viszont a közparkok
altípusaként azonosítja a lakóterületi parkokat, vagyis a lakótelepeket övező
parkosított tereket, zöldfelületeket. Szőlőshegyeket, ligetes lankákat elfoglaló
panel-lakótelepek ugyanúgy, mint az elit kertvárosi utcák vagy a nagyobb
település által közigazgatásilag bekebelezett üdülők, hétvégi házas
külterületek is tekinthetők zöldövezeteknek, és mindezek érdekelnek is
bennünket! A rend kedvéért idézzük a lexikon szócikkét, miszerint „zöldövezet: a település olyan lakóterülete,
ahol nagy tömegű növényzettel fedett zöldfelület van, ezért helyi klímája
előnyös, és területén a városi környezet kedvezőtlen hatásai kevésbé
érvényesülnek. A növénytömeg és a zöldfelület magas arányát a terület
telekalakítási és beépítési módja határozza meg. A zöldövezet hátránya, hogy
koncentrált, központi városi funkciók a területén nem találhatók” (Magyar
Nagylexikon, szerk. Vizi E. Szilveszter és mások. Budapest, 2004. Tizennyolcadik
kötet, 876. oldal). Földrajzi tekintetben hazai és külföldi példák egyaránt
fontosak lehetnek, a Hyde Parktól Sóstófürdőig, Beverly Hillstől Lyukóbányáig
bármely terület tanulmány- vagy esszészintű bemutatását örömmel fogadjuk.
Illusztrációkkal ellátott
kéziratokat várunk tehát, melyek részletezik például a fent körvonalazott
városképi összetevők
-
történeti, antropológiai, városszociológiai, építészet-történeti
elemzését;
-
aktuális megítéltségét, helyét a „mentális térképeken”;
-
a város szerkezetében betöltött funkcióját, társadalmi
szerepét;
-
képzőművészeti, vizuális megjelenítését az
olajfestményektől a képeslapokon keresztül napjaink rajzfilm- és
képregénykultúrájáig (lásd például „Parkműsor/ Regular Show”, amerikai
rajzfilmsorozat, J. G. Quintel alkotása/ Cartoon Network Studios, 2010-2013);
-
emlékezetét, szépirodalmi, színház- és filmtörténeti
összefüggéseit;
-
a város fenntartható fejlődésében betöltött szerepét;
-
jövőjével kapcsolatos elképzeléseket, terveket.
Témánk vitathatatlanul
„örökzöld”, mindnyájunknak fontos, ekképpen az építészektől az
antropológusokig, költőktől a grafikusokig, történészektől az urbanistákig,
parkőröktől a házfelügyelőkig, dísznövénykertészektől a lépcsőházi
közös-képviselőkig bárki érintve érezheti magát, ezért nagyon bízunk abban,
hogy a beérkező kéziratok sokszínűsége és bősége alapján az őszi kertjeinkre
asszociálhatunk! (Vö. Jardins en automne/Őszi kertek, francia-olasz-orosz
filmszatíra, 2006. Rendezte: Otar Joszeliani.)
A kéziratokat 2014. május 31-ig várjuk a szerkesztőség
atjaro.info@gmail.com címére.