Márai, Maradona nélkül
Digóműhely az Átjáróban
– Kapusi Krisztián rovata
Márai
Sándor: San Gennaro vére. 2024. Helikon Kiadó, Budapest.
Átforgattam alaposan az
emigráns mediterrán regényét és jó pár momentumát belefoglaltam az Akvamarin ego nápolyi vázlataiba. Lehet
esetlen vagy tiszteletlen sokaknak, hogy a magyar író és a világhírű focista
személyiségére együttesen csodáltam rá, csak remélni tudom, senkit sem
bántottam meg. A könyvesboltokban mostanság ismét vásárolható a San Gennaro
vére korszerű lábjegyzetekkel és Cserna-Szabó András méltó kísérőgondolataival.
Gazdagítsa mindenki – aki csak teheti – otthoni könyvtárát ezzel az értékes
kötettel!
Válogatok most belőle
olyan idézeteket, melyeket a publikált nápolyi szövegeimbe képtelen voltam
integrálni, annak ellenére, hogy a mondandójukra életem végéig emlékezni fogok.
„Kancsalon,
mosolyogva, udvariasan áll az ajtóban,
kezében levelekkel. Örül, hogy postát hozhat. Nem a borravaló miatt örül. Azért
örül, mert olasz és jó szíve van. (…)”
„Nyolc
felé, március végén, már kékarany párákkal füstöl a tenger, és a domboldal
lejtőin, a szőlőskertek, a narancsfák, a citromfák, a tüskés indiai fenyő
bokrai, a gránátalmafák között meleg, tapadó, gyantaszagú köd száll. (…)”
„Úgy
néztek a mélyben az érkező hajókra, a nisidai móló körül lebzselő csónakosokra,
Capri és Ischia szikláira, mint akik tudnak valami bizalmasat a tengerről és a
földről. De úgy is néztek, figyelmesen, mint aki várja a meglepetést. Ez a
nézés nagyon régi. Mindenki így néz a Közép-tenger nyugati partján. Úgy néztek,
mint aki a csodát várja. Komolyan néztek, szakszerűen. (…)”
„Úgy
képzelem, egy ember, aki meg akarja váltani a világot, sokat beszél.
–
Igaz
– mondta a tengernagy. Szent Ferenc is sokat beszélt.
–
Még
a halakhoz is beszélt – mondta a báró. – És a madarakhoz, a szélhez, a tűzhöz.
És amikor nem beszélt, rögtön verset írt vagy énekelt. (…)”
„Soha
nem szabad megsértődni. Hová jutnánk mi, olaszok, ha megsértődnénk? El kell
fogadni mindent, és mosolyogni kell mindenkire. Büszkén és udvariasan kell
mosolyogni, és nagylelkűen kell elfogadni. Nem lehet mindig a csodára várni.
(…)”
„A
háború alatt jöttek zsidók Ausztriából és Jugoszláviából, ezeket megmentettük.
Néha kiabáltunk velük, táborba csuktuk őket, de ez csak azért volt, hogy a
németek ne szólhassanak bele. Ezek mind megmenekültek. (…)”
„Mert
a tudósok és az írók, mindenütt a világban, jól feleltek a nácizmusra és a fasizmusra.
Elutasították, itt nálunk is, Itáliában … igaz, commandatore? Mindenütt csak a
jelentéktelenek, a csökkent értékűek csatlakoztak a fasizmushoz. (…)”
„Mi
a gyóntatószékben sok mindent hallunk commandatore. De még soha nem kérdezte
tőlem senki, joga van-e megölni magát. És az én hitem szerint senkinek nincs
joga megölni magát. Akkor sincs joga, ha ez a megváltásnak az ára. (…)”
„A
tenger partján álltunk, és körülnéztünk. Akkor beszélni kezdett, a tenger
partján, egy este… Mert addig, akárhol voltunk, Svájcban vagy Párizsban, vagy
Milánóban, inkább csak hallgatott és figyelt. De most beszélt. Azt mondta, hogy
most hazaértünk. Ez a másik haza, mondta, a tenger. Mind innen jöttünk, ez az
egyetlen, igazi haza…”
Márai
Sándor: San Gennaro vére. 2024. Helikon Kiadó, Budapest.
Kapusi K.
-.jpg)
