Elfeledett pincék mélyén - Elfeledett borvidékek
Az Átjáró folyóirat 4. számával izgalmas
és reményeink szerint gondolatébresztő utazásra hívjuk olvasóinkat a magyar
borkultúra múltjába, a történelmi Magyarország egykor nagy hírű, mára azonban
megkopott fényű, teljesen elfeledett, vagy éppen újjászülető borvidékeire. Bár
a Kárpát-medence az európai
bortermelő övezet északkeleti határán helyezkedik el, a kivételes klimatikus
viszonyoknak köszönhetően Magyarország hosszú évszázadokon keresztül
bornagyhatalomnak számított, sőt a 19. sz. végére hazánk – Franciaország után –
a kontinens második legnagyobb bortermelő országává vált. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-793.html
Tekintettel a bor gazdasági életben
betöltött fontos szerepére és arra, hogy a Kárpát-medence minőségi
bortermelésre alkalmas területei nagyjából egybeestek az összefüggő magyar
nyelvterülettel, a szőlőművelés és a borkészítés jelentős kultúraformáló
szerepet töltött be a lokális közösségek életében és - a nemzetállami gondolat
megjelenésétől kezdve - az általában vett magyar kultúrában. Ez a
kultúraformáló erő nagy szerepet játszott abban, hogy ember és természet
sajátos együttműködéséből létrejöttek azok az egyedi hagyományokkal,
szokásokkal, gazdasági tradíciókkal rendelkező kultúrtájak, melyeket ma
történelmi borvidékeként ismerünk. Ezek közül Tokaj, Villány vagy Eger neve
ismerősen cseng minden magyar ember számára. Más – az előbbieket korábban
nagyságban, hírnévben, minőségi borkészítésben olykor felül is múló –
borvidékek azonban a török hódoltság, a filoxéravész, a trianoni békeszerződés
vagy a szőlő és bortermelést is érintő kollektivizálás és tervgazdálkodás
hatásainak következtében elveszítették korábbi jelentőségüket és mára kivesztek
a köztudatból.
Az Átjáró folyóirat 4. száma ezekhez a
borvidékekhez szeretné közelebb vinni olvasóit, megismertetve őket megkopott
fényű, vagy épp újjászülető borvidékeink – például a Szerémség, Arad-hegyalja,
Érmellék vagy Csongrád, Nagy-Somló, Bükkalja – értékeivel, hagyományaival, múltjával
és körvonalazódó jövőjével. Célunk, hogy multidiszciplináris megközelítésben
vizsgáljuk meg ezen borvidékeink értékeit és az ezekből kibontakozó
újjáélesztési kísérleteket, illetve az ezekre alapozható revitalizációs
lehetőségeket. Tesszük mindezt azért, mert hisszük, hogy a bor gazdasági és
kulináris szempontból a jelenleginél hangsúlyosabb szerepet kell, hogy kapjon a
lokális közösségek boldogulásának és boldogságának megteremtésében.
Ehhez a vállalkozáshoz várjuk
szerzőtársaink jelentkezését, akiktől a teljesség igénye nélkül az alábbi
témákban várunk tudományos igényű munkákat:
- Elfeledett, újjászülető borvidékeink történeti bemutatása (török hódoltság, filoxéravész, Trianon, tervgazdálkodás hatásai)
- Hagyományok, tradíciók elfeledett borvidékeinken
- Gazdasági szokások, berendezkedés, stratégiák az egykor híres, mára elfeledett borvidékeinken
- Elfeledett borvidékeink agrártörténeti bemutatása (művelésmódok, nemesítés, eszközhasználat, növényvédelem, feldolgozási technológiák)
- Helyi szőlő és borfajták ismertetése.
- Hajdan híres borvidékeink építészeti, tájképi bemutatása
- Elfeledett borvidékeinkkel kapcsolatos emlékezet, narratívák
- A szőlőtermelés és borkészítés helyi szabályozása - hegyközségek
- Termelői és értékesítési közösségek, szövetkezetek érdekvédelmi szervezetek
- Feledésbe merült történelmi borvidékeink művészeti, irodalmi reprezentációi
- Turisztikai, gazdasági lehetőségek elfeledett, újjászülető borvidékeinken
- Revitalizációs kísérletek (sikerek, kudarcok)
- Az újjáélesztés nemzetközi példái.
- Elfeledett borvidékeink egykor és ma a piacon (marketing stratégiák, eszközök, lehetőségek)
- A borvidéken élő ember életmód-stratégiáinak bemutatása
- Egykori borkereskedelemre épülő kulturális kapcsolatok, kölcsönhatások
 |
| Pincesor a Nagyavason |
Várjuk tehát mindazon szerzőtársainkat,
akik hozzánk hasonlóan gondolkoznak a magyar bor szerepéről, hogy kalauzoljanak
el minket Ménes, Kisgéres, a miskolci Avas, a Ság-hegy, Buda, Csongrád, Tolna
vagy Zala elfeledett szőlőhegyeire; gyomláljuk ki, szántsuk fel, fogjuk
művelésre az elhanyagolt szőlőskerteket, nyissuk ki együtt ősi pincék nyikorgó,
pókhálóval szőtt ajtajait, tisztogassuk meg a penészes, poros palackokat,
engedjük szabadon az ezekbe zárt ízeket és illatokat, az egykor itt élt
emberek, közösségek szellemét és az újjászületés dűlőkben, pincesarkokban ma
még rejtőzködő, vagy éppen ébredező géniuszait.