Az
Átjáró folyóirat 5. száma a 100 évvel ezelőtt dúló Nagy Háború időszakának
megidézésére invitálja olvasóit. A „Boldog békeidők” idillinek tekintett
mindennapjai egyik pillanatról a másikra váltak semmivé az 1914. június 28-án
Szarajevóban eldördült pisztolylövések után, amelyek a XX. század első nagy
világégéséhez vezettek. A korabeli híradások alapján, a nagy tömegek szerte
Európában ünnepléssel fogadták az egymást érő kölcsönös hadüzeneteket. Nem volt
ez másképp a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia területén sem. A
mozgósítás után, a katonákkal zsúfolt szerelvények elindultak a frontvonalak
irányába, majd kezdetét vette a több mint négy évig tartó borzalom, amely nem
csak Európa térképét rajzolta át. Egy olyan háború, amelyet addig még nem élt
át az emberiség, vagy legalábbis nem maradtak fent nyomai a kollektív
emlékezetben.
A centenárium kapcsán időszerűvé vált az I. világháború emlékeinek, hatásának értelmezése, újragondolása. Egy olyan eseményről zajlik diskurzus, amely a kommunikatív emlékezet időhatárának tartott 70 évnél korábban lezajlott. Napjainkban gyakorlatilag nincs esély arra, hogy személyes interakciókon keresztül kapjunk információt szemtanúktól, a történéseket átélt, megélt emberektől. A megismerésre és feldolgozásra lehetőséget kínáló források a levéltárak mélyén, a múzeumok tárlóiban, raktáraiban, a családi archívumokban levelezések, visszaemlékezések, naplók formáiban, fotógyűjtemények képein, az egykori harctereken a természet által jótékonyan elfedve, művészeti alkotásokban testet öltött manifesztumokként, korábban elkészült dokumentumfilmek kockáin, már megírt tanulmányok, regények lapjain viszont rendelkezésünkre állnak.
Forrás: Fortepan |
A centenárium kapcsán időszerűvé vált az I. világháború emlékeinek, hatásának értelmezése, újragondolása. Egy olyan eseményről zajlik diskurzus, amely a kommunikatív emlékezet időhatárának tartott 70 évnél korábban lezajlott. Napjainkban gyakorlatilag nincs esély arra, hogy személyes interakciókon keresztül kapjunk információt szemtanúktól, a történéseket átélt, megélt emberektől. A megismerésre és feldolgozásra lehetőséget kínáló források a levéltárak mélyén, a múzeumok tárlóiban, raktáraiban, a családi archívumokban levelezések, visszaemlékezések, naplók formáiban, fotógyűjtemények képein, az egykori harctereken a természet által jótékonyan elfedve, művészeti alkotásokban testet öltött manifesztumokként, korábban elkészült dokumentumfilmek kockáin, már megírt tanulmányok, regények lapjain viszont rendelkezésünkre állnak.
Az
Átjáró folyóirat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az I. világháború
emlékezetéről folyó diskurzust gazdagítsa egy tematikus számmal, amelyben
helyet kapnak a személyes jellegű emlékek, visszaemlékezések bemutatását,
elemzését tartalmazó írások mellett a Nagy Háború emlékezetkultúrájára,
emlékezetpolitikájára reflektáló, átfogó gondolatok is. Leendő szerzőink
számára a teljesség igénye nélkül, gondolatébresztő célzattal javasolunk néhány
témát:
· Korabeli
naplók, önéletírások, levelezések feldolgozása
· A
személyes érzelemvilág bemutatása – a katona lelke a háborúban.
· A
háború pszichikai következményei, traumák és gyász a frontvonalon és a
hátországban
· Vallás
és hitélet a fronton
· A
nemzettudat, nemzeti identitás személyes megjelenése, alakulása a háborúban
· Az I.
világháború emlékeinek helye és tere a múzeumokban
· Az I.
világháború hősi emlékművei – emlékmű állítási folyamatok, emlékkultusz,
zarándokutak
· A
fényképezés szerepe az I. világháborúban – privát fotók, propaganda fényképek,
stb.
· Gondolatok
háború ihlette irodalmi alkotások kapcsán
· Háború
és képzőművészet
· A Nagy
Háború mozgóképeken – gondolatok dokumentum- és játékfilmekről.
· Az I.
világháború csataterei napjainkban
Az
Átjáró folyóirat 5. számának célja, hogy a 100 évvel korábbi eseményeket
„testközelbe” hozza az olvasó számára. Elfogadva azt, hogy a történelem egy
konstrukció, a – remélhetőleg – sokszínű írásokból kirajzolódik az az
értelmezési horizont, amely segít az olvasónak az egykori események
megismerésében, megértésében, megélésében. A tematikus számmal egyúttal
emlékezünk azokra, akik átélték a világégés borzalmait, illetve arra a több
millió embertársunkra, akik – különböző célok és érdekek mentén harcolva – maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedtek, vagy a
legnagyobb áldozatot hozva, életüket vesztették a háborúban. Csengjen fülünkbe
a santayanai gondolat: „Aki a múltat elfelejti, arra ítéltetik, hogy újra
átélje azt.”
Kéziratok leadásának határideje:
2015.10.30.