A 4. szám, ("Elfeledett" borvidékek) honlapunk Archívum rovatában is olvasható

Lapszámbemutató a kilátóban!

Lapszámbemutató október 3-án, az Avasi kilátóban szombat délután!
Téma: "Elfeledett" borvidékek

 

Az Utánam, srácok! fesztivál teljes programja alább:

Felhívás: az Átjáró 5. száma

Az Átjáró folyóirat 5. száma a 100 évvel ezelőtt dúló Nagy Háború időszakának megidézésére invitálja olvasóit. A „Boldog békeidők” idillinek tekintett mindennapjai egyik pillanatról a másikra váltak semmivé az 1914. június 28-án Szarajevóban eldördült pisztolylövések után, amelyek a XX. század első nagy világégéséhez vezettek. A korabeli híradások alapján, a nagy tömegek szerte Európában ünnepléssel fogadták az egymást érő kölcsönös hadüzeneteket. Nem volt ez másképp a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia területén sem. A mozgósítás után, a katonákkal zsúfolt szerelvények elindultak a frontvonalak irányába, majd kezdetét vette a több mint négy évig tartó borzalom, amely nem csak Európa térképét rajzolta át. Egy olyan háború, amelyet addig még nem élt át az emberiség, vagy legalábbis nem maradtak fent nyomai a kollektív emlékezetben.

Forrás: Fortepan

 A centenárium kapcsán időszerűvé vált az I. világháború emlékeinek, hatásának értelmezése, újragondolása. Egy olyan eseményről zajlik diskurzus, amely a kommunikatív emlékezet időhatárának tartott 70 évnél korábban lezajlott. Napjainkban gyakorlatilag nincs esély arra, hogy személyes interakciókon keresztül kapjunk információt szemtanúktól, a történéseket átélt, megélt emberektől. A megismerésre és feldolgozásra lehetőséget kínáló források a levéltárak mélyén, a múzeumok tárlóiban, raktáraiban, a családi archívumokban levelezések, visszaemlékezések, naplók formáiban, fotógyűjtemények képein, az egykori harctereken a természet által jótékonyan elfedve, művészeti alkotásokban testet öltött manifesztumokként, korábban elkészült dokumentumfilmek kockáin, már megírt tanulmányok, regények lapjain viszont rendelkezésünkre állnak.

Az Átjáró folyóirat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az I. világháború emlékezetéről folyó diskurzust gazdagítsa egy tematikus számmal, amelyben helyet kapnak a személyes jellegű emlékek, visszaemlékezések bemutatását, elemzését tartalmazó írások mellett a Nagy Háború emlékezetkultúrájára, emlékezetpolitikájára reflektáló, átfogó gondolatok is. Leendő szerzőink számára a teljesség igénye nélkül, gondolatébresztő célzattal javasolunk néhány témát:

·       Korabeli naplók, önéletírások, levelezések feldolgozása

·       A személyes érzelemvilág bemutatása – a katona lelke a háborúban.

·       A háború pszichikai következményei, traumák és gyász a frontvonalon és a hátországban

·       Vallás és hitélet a fronton

·       A nemzettudat, nemzeti identitás személyes megjelenése, alakulása a háborúban

·       Az I. világháború emlékeinek helye és tere a múzeumokban

·       Az I. világháború hősi emlékművei – emlékmű állítási folyamatok, emlékkultusz, zarándokutak

·       A fényképezés szerepe az I. világháborúban – privát fotók, propaganda fényképek, stb.

·       Gondolatok háború ihlette irodalmi alkotások kapcsán

·       Háború és képzőművészet

·       A Nagy Háború mozgóképeken – gondolatok dokumentum- és játékfilmekről.

·       Az I. világháború csataterei napjainkban

Az Átjáró folyóirat 5. számának célja, hogy a 100 évvel korábbi eseményeket „testközelbe” hozza az olvasó számára. Elfogadva azt, hogy a történelem egy konstrukció, a – remélhetőleg – sokszínű írásokból kirajzolódik az az értelmezési horizont, amely segít az olvasónak az egykori események megismerésében, megértésében, megélésében. A tematikus számmal egyúttal emlékezünk azokra, akik átélték a világégés borzalmait, illetve arra a több millió embertársunkra, akik – különböző célok és érdekek mentén harcolva – maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedtek, vagy a legnagyobb áldozatot hozva, életüket vesztették a háborúban. Csengjen fülünkbe a santayanai gondolat: „Aki a múltat elfelejti, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.”

Kéziratok leadásának határideje: 2015.10.30.

Az Átjáró (3.) 2014/2. számának bemutatója Budapesten

4. szám - felhívás

Elfeledett pincék mélyén - Elfeledett borvidékek

Az Átjáró folyóirat 4. számával izgalmas és reményeink szerint gondolatébresztő utazásra hívjuk olvasóinkat a magyar borkultúra múltjába, a történelmi Magyarország egykor nagy hírű, mára azonban megkopott fényű, teljesen elfeledett, vagy éppen újjászülető borvidékeire. Bár a Kárpát-medence az európai bortermelő övezet északkeleti határán helyezkedik el, a kivételes klimatikus viszonyoknak köszönhetően Magyarország hosszú évszázadokon keresztül bornagyhatalomnak számított, sőt a 19. sz. végére hazánk – Franciaország után – a kontinens második legnagyobb bortermelő országává vált. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-793.html

Tekintettel a bor gazdasági életben betöltött fontos szerepére és arra, hogy a Kárpát-medence minőségi bortermelésre alkalmas területei nagyjából egybeestek az összefüggő magyar nyelvterülettel, a szőlőművelés és a borkészítés jelentős kultúraformáló szerepet töltött be a lokális közösségek életében és - a nemzetállami gondolat megjelenésétől kezdve - az általában vett magyar kultúrában. Ez a kultúraformáló erő nagy szerepet játszott abban, hogy ember és természet sajátos együttműködéséből létrejöttek azok az egyedi hagyományokkal, szokásokkal, gazdasági tradíciókkal rendelkező kultúrtájak, melyeket ma történelmi borvidékeként ismerünk. Ezek közül Tokaj, Villány vagy Eger neve ismerősen cseng minden magyar ember számára. Más – az előbbieket korábban nagyságban, hírnévben, minőségi borkészítésben olykor felül is múló – borvidékek azonban a török hódoltság, a filoxéravész, a trianoni békeszerződés vagy a szőlő és bortermelést is érintő kollektivizálás és tervgazdálkodás hatásainak következtében elveszítették korábbi jelentőségüket és mára kivesztek a köztudatból.

Az Átjáró folyóirat 4. száma ezekhez a borvidékekhez szeretné közelebb vinni olvasóit, megismertetve őket megkopott fényű, vagy épp újjászülető borvidékeink – például a Szerémség, Arad-hegyalja, Érmellék vagy Csongrád, Nagy-Somló, Bükkalja – értékeivel, hagyományaival, múltjával és körvonalazódó jövőjével. Célunk, hogy multidiszciplináris megközelítésben vizsgáljuk meg ezen borvidékeink értékeit és az ezekből kibontakozó újjáélesztési kísérleteket, illetve az ezekre alapozható revitalizációs lehetőségeket. Tesszük mindezt azért, mert hisszük, hogy a bor gazdasági és kulináris szempontból a jelenleginél hangsúlyosabb szerepet kell, hogy kapjon a lokális közösségek boldogulásának és boldogságának megteremtésében.

Ehhez a vállalkozáshoz várjuk szerzőtársaink jelentkezését, akiktől a teljesség igénye nélkül az alábbi témákban várunk tudományos igényű munkákat:

• Elfeledett, újjászülető borvidékeink történeti bemutatása (török hódoltság, filoxéravész, Trianon, tervgazdálkodás hatásai)
• Hagyományok, tradíciók elfeledett borvidékeinken
• Gazdasági szokások, berendezkedés, stratégiák az egykor híres, mára elfeledett borvidékeinken
• Elfeledett borvidékeink agrártörténeti bemutatása (művelésmódok, nemesítés, eszközhasználat, növényvédelem, feldolgozási technológiák)
• Helyi szőlő és borfajták ismertetése.
• Hajdan híres borvidékeink építészeti, tájképi bemutatása
• Elfeledett borvidékeinkkel kapcsolatos emlékezet, narratívák
• A szőlőtermelés és borkészítés helyi szabályozása - hegyközségek
• Termelői és értékesítési közösségek, szövetkezetek érdekvédelmi szervezetek
• Feledésbe merült történelmi borvidékeink művészeti, irodalmi reprezentációi 
• Turisztikai, gazdasági lehetőségek elfeledett, újjászülető borvidékeinken
• Revitalizációs kísérletek (sikerek, kudarcok)
• Az újjáélesztés nemzetközi példái.
• Elfeledett borvidékeink egykor és ma a piacon (marketing stratégiák, eszközök, lehetőségek)
• A borvidéken élő ember életmód-stratégiáinak bemutatása
• Egykori borkereskedelemre épülő kulturális kapcsolatok, kölcsönhatások

Pincesor a Nagyavason

Várjuk tehát mindazon szerzőtársainkat, akik hozzánk hasonlóan gondolkoznak a magyar bor szerepéről, hogy kalauzoljanak el minket Ménes, Kisgéres, a miskolci Avas, a Ság-hegy, Buda, Csongrád, Tolna vagy Zala elfeledett szőlőhegyeire; gyomláljuk ki, szántsuk fel, fogjuk művelésre az elhanyagolt szőlőskerteket, nyissuk ki együtt ősi pincék nyikorgó, pókhálóval szőtt ajtajait, tisztogassuk meg a penészes, poros palackokat, engedjük szabadon az ezekbe zárt ízeket és illatokat, az egykor itt élt emberek, közösségek szellemét és az újjászületés dűlőkben, pincesarkokban ma még rejtőzködő, vagy éppen ébredező géniuszait.

Kéziratok leadásának határideje: 2015.04.20.

PDF-ben: Atjaro_4_felh

In English: Atjaro_4_eng