Puccini punk?
Digóműhely az Átjáróban – Kapusi Krisztián rovata
Puccini, Giacomo: Bohémélet. Miskolci Nemzeti Színház. Rendező: Szőcs Artur.
Ötvenen túl, mire az ember megfordul annyiféle buliban, hogy igazán már semmi sem hozza ki a sodrából, érdemes talán újabb esélyt adni mindannak, amivel korábban sikertelenül próbálkozik. A Torinó mortále kakukktojás Milánó fejezete Rossini környékezés, az Akvamarin ego Nápoly bejegyzéseinek némelyike Leoncavallo szimpátia próbál lenni. Idén a Miskolci Nemzeti Színház kínál esélyt olaszopera élvezetre.
Puccini (1858–1924) frankó helyeken forog. A toszkán Lucca szülővárosából kerül a milánói konzervatóriumba, legjelentősebb művei közül Milánó a Pillangókisasszony (1904) és a Turandot (1926), Torinó pedig a talán kevésbé emlegetett Manon Lescaut (1893) és a nagyon is híres Bohémélet (1896) ősbemutató helyszíne.
La bohéme – szegénysorsú művészekről szól az opera, annyira mégsem véresen verista, mint mondjuk a Bajazzók. Canio áriáját hallgatom néha, a nápolyi Leoncavallo klasszikusában ott van a punk düh. Próbálok eljutni a színházba, félsüket füleim hátha képesek megnyílni, ezúttal Puccini előtt.
Puccini, Giacomo: Bohémélet. Miskolci Nemzeti Színház. Rendező: Szőcs Artur.
Kapusi K.
🌊
-.jpg)
🌊A kötetek megrendelhetők az Átjáró Boltban!
