.jpg)
Itt rendelkezhetsz adód 1%-áról: 1% felajánlás
➽ 1% MISKOLCNAK – 1% AZ ÁTJÁRÓNAK!
➽ 1% AZ ÁTJÁRÓNAK! – 1% MISKOLCNAK
➽ ➽ Állj mellénk 1%-kal! Az Átjáró további működéséhez rád is szükség van! Támogasd az Átjáró egyesület tevékenységét az adód 1%-ával!
➽ ➽ ➽ ➽ 19331571-1-05 ⏭️⏮️⏩️⏪️
➽ ➽ 1%: Az Átjáró további munkájához rád is szükség van, támogasd az egyesületet adód 1%-ával!
MiskolcItália – Digóműhely az Átjáróban, numero 9.
Canale
calcio – focicsatorna
Digóműhely az Átjáróban
– Kapusi Krisztián rovata
Stadio
Pier Luigi Penzo. Venezia, Castello, Fondamenta Sant’ Elena
Olasz focicsapatom a
milánói Fc. Internazionale. Forza nerazzurri – erős kötődés korai személyes
élmény okán, írok erről a Milánó illatok címadó
esszéjében. Gyakran bevallom azt is, hogy ma már kevés meccset bírok
végignézni, inkább úgy egészében tartom lenyűgözőnek az olasz focikultúrát.
Figyelem az eredményeket, rendszerint szorítok a kicsikért, ne essen ki idén a
Pisa meg a Genova, gyakran törjön borsot a gigák – kivéve az Inter – orra alá
mondjuk a Torino meg a Bologna. Momentán nincs az élvonalban, de néha előfordul
Velence focicsapata is a legjobbak között.
Hol és hogyan lehet
futni, bicajozni, kamázni vagy focizni az apró szigetekre épült városban? Az
Inter örökbecsű kapitánya, Zanetti könyvében olvasom, hogy „játékstílusomért
kezdtek el a csapattársaim velenceinek nevezni. Nem tudom, miért hívják így a
pályán azokat a játékosokat, akik sokat tartják a labdát, de hallottam néhány
feltételezést. A legjobban az tetszik, miszerint a velencei gyerekek csak így
tudtak focizni a kis utcákban és tereken, mert körülöttük mindenütt csatornák
voltak, víz és víz. Nehéz így passzolni, elég, ha fél métert tévedsz, vagy ha a
barátod nem tudja a levegőből levenni a labdát, és volt, nincs játékszer,
elvitte a Szent Márk tér kupolái felé pöfögő vaporetto. Ezért tartja a labdát a
velencei” (Riotta, Gianni –
Zanetti, Javier 2014: A Kapitány. Budapest. 102–103. oldal).
A helyzet mégsem ennyire drámai. Velence körvonalát szokás szárazföld
felé úszó halhoz hasonlítani, melynek farka – a Lido felé eső délkeleti szigete
– az Isola di Santa Elena. Ligetei elég tágasak ahhoz, hogy a XX. század első
éveiben Szent Léna szigetén bontakozzon ki a velencei focikultúra. Castello
kerület része, hajóval célszerű megközelíteni. Különleges élmény lehet a –
téglavörösen gótikus Santa Elena templom, kolostor és harangtorony közvetlen
szomszédjában – cirka 15 ezer nézőt befogadni képes Stadio Pier Luigi Penzo
lelátóján szurkolni. Néhány éve a Serie A élvonalban szerepelt a Venezia Fc.
Elcsíptem pár hazai meccsét, tévéképernyőn csodáltam a közeli Canale di San
Marco tengeri páráján derengő fényviszonyokat.
A miskolci Átjáró és Zöld Meteor kamacsapat vezérkarát szimbolika révén
tudnám a Venezia Fc. mellé állítani… A lagúnák focistái ugyanis kvázi meteoros
narancssárga–fekete–zöld mezben, aranyszín stilizált szárnyas oroszlánnal
mellkasukon futnak ki a sós tengeri levegő hizlalta gyepre… Velence Miskolcon!
Stadio
Pier Luigi Penzo. Venezia, Castello, Fondamenta Sant’ Elena
Kapusi K.
🌊
-.jpg)
🌊A kötetek megrendelhetők az Átjáró Boltban!
🌊
🌊
MiskolcItália – Digóműhely az Átjáróban, numero 8.
Bazinagy
beton bérházak
Digóműhely az Átjáróban
– Kapusi Krisztián rovata
Navarro,
David – Sobecka, Martyna 2023: Brutalia – Genova, Milano, Napoli, Roma,
Trieste. Zupagrafika, Poznan.
Ötéves korom óta lakom
panelban, mentség ez aberrált becsípődésemre, hogy kifejezetten érdekelnek a
betonmonstrumok. Nem tűnik olaszos preferenciának, bár a beton korai
alkalmazására és a többemeletes bérházakra is az antik Róma hozza az első
történelmi példákat.
Érdekelnek a beton
magasházak, Györgyitől valószínűleg ezért kapom meg karácsonyra azt a gyönyörű
könyvet, amiről éppen most írok. Brutto – az olasz szó jelentése: csúnya. A
bella Itáliában nemzetközi elnevezése alapján nem kecsegtet szépséggel a
brutalista építészet. Gigászi méretekkel, 600–1200 lakást magukban foglalón
emelkednek az 1960-as évektől épületszobor-lakóházak. Sorsukban gomolyognak
innovatív mérnöki bravúrok, városképi víziók, társadalmi elkötelezettség és
többnyire mindezt fölülírva, gazdasági spekuláció. Jelenük manapság ekképpen
fenntartási nehézségek, szlömösödés problematikája, jövőjük kérdéses. Esetleg
urbanista civilek fordíthatják pozitív irányba az érdekes történetet. Egyelőre
vesztésre állunk.
Az angolul megjelent
lengyel kiadású könyv olasz brutalista épületekről szól, közülük jellemzőn a
nápolyi Vele di Scampia vitorlaformájú tömbjei tűnnek leginkább süllyedőnek,
2020-ra a hét eredeti blokkból négyet már el is bontottak. A Milánó illatok lapjain idézem Elena
Ferrante regényéből a vonatkozó tapasztalatot: „láttam, ahogy épültek a
vitorla formájú házak a Scampia negyedben és a toronyházak a Taddeo da Sessa
úton meg az Arenaccia negyedben. Az épületeket Franciaországban vagy Japánban
tervezték, és a Ponticelli meg a Poggioreale negyed közt emelték Nápolyban,
mindet csigalassúsággal, és az is közös vonásuk volt, hogy amint elkészültek,
azonnal elvesztették csillogásukat, és reménytelen emberek vigasztalan
nyomortanyájává váltak. Újjászületés? Ugyan! (…) Nápoly az az európai
nagyváros, ahol az egész világot megelőzve bebizonyosodott, hogy nincs alapja a
technikai-műszaki haladásba, a gazdasági fejlődésbe, a természet megújuló
erejébe és a demokráciába vetett hitnek (…), a korlátlan fejlődés álma a
valóságban rémálom, erőszak, halál” (Ferrante, Elena 2019: Az
elveszett gyerek története. Park Könyvkiadó, Budapest. 355–358. oldal).
Navarro,
David – Sobecka, Martyna 2023: Brutalia – Genova, Milano, Napoli, Roma,
Trieste. Zupagrafika, Poznan.
Kapusi K.
🌊
🌊A kötetek megrendelhetők az Átjáró Boltban!
🌊
🌊
MiskolcItália – Digóműhely az Átjáróban, numero 7.
Elszigetelt
szigetek
Digóműhely az Átjáróban
– Kapusi Krisztián rovata
Sobol, Joshua: Gettó. Zenés színmű, Miskolci Nemzeti Színház. Rendező: Béres Attila.
Ötszáztíz éve, napra pontosan 1516. március 29-én a Velencei Köztársaság szenátusa a főváros északkeleti – náddal benőtt lagúnáinak okán Cannaregio névvel azonosított negyedének – szigetét jelölte ki Venezia zsidóságának kizárólagos lakóhelyeként.
Ghetto, vagyis ágyúcsövek öntödéje eredetileg a sziget, korábbi funkciója a történelem folyamán ekképpen válik a zsidóság és más stigmatizált társadalmi csoportok elkülönített lakóhelyének nemzetközileg használatos megnevezésévé. Az az első, a velencei gettó egészen egyszerűen leválasztható a város más részeiről, elegendő hatósági ellenőrzés alatt tartani a szigetre vezető hidakat.
A modernitás baljós
hírnöke építészeti tekintetben is körvonalazza Európa jövőjét: folyamatosan
emelkedő lélekszámú népességét a kirekesztett zsidóság csakis magas – hat meg
nyolc emeletes – toronyházakban képes otthonhoz juttatni az elszigetelt
szigeten. Velence innovációi közül a gettók és a zsúfolt lakótelepek máig hatón
elterjedtek világszerte.
Sobol,
Joshua: Gettó. Zenés színmű, Miskolci Nemzeti Színház. Rendező: Béres Attila.
Kapusi K.
🌊
🌊A kötetek megrendelhetők az Átjáró Boltban!
🌊
🌊
MiskolcItália – Digóműhely az Átjáróban, numero 6.
Újra
karnevál!
Digóműhely az Átjáróban
– Kapusi Krisztián rovata
Amarcord.
Olasz – francia film, 1973. Rendező: Federico Fellini. Zene: Nino Rota.
Be kell ismerjem
magamnak az Akvamarin ego kézirat-záráskor,
hogy ezután fölösleges volna összehozni újabb MiskolcItália kötetet. Hasonlóan
járok, mint a szovjet vicc melósa, aki dolgozik a bicikli-, hűtőgép-, majd a televíziógyárban,
mindenhonnan lelkiismeretesen hazalopja az alkatrészeket, de otthon hiába szereli
azokat össze, mert folyton csak géppisztoly lesz végül. A gyűjteményes Milánó illatok és a gyászmunka Torinó mortále után úgy vágok bele a
harmadik kötet írásába, hogy legyen végre egy gyönyörű tengerkék
felszabadultság. Saját nyűgjeim és zsánereim mégis maguk alá gyűrik a
megújulási vágyat, az Amarcord például, nem maradhat ki egyik kötetből sem.
„Távozz tél, akarom és
parancsolom!” – harsogja Fellini nyitójelenetében az örömtűz meggyújtója Rimini
főterén. Az angol fever, olasz febbre szavak – láz jelentéssel, mint a
szervezet öngyógyító tisztítótűzének azonosítói – kapcsolatosak a február hónap
nevével. Latin eredetű szóösszetétel a
karnevál, hús rejtőzik benne, melynek fogyasztásától elbúcsúzunk a húsvétot
felvezető nagyböjt idejére. Az ókori Róma latinjai februárban az ősökre
emlékeznek, bátorító boroskancsókkal járják a temetőket. Italukat megosztják
halottaikkal, lakmároznak és az emlékezés átbillen a lupercalia önfeledt
őrjöngésébe. A Palatinus domb barlangjában feláldozott kecskék és kutyák bőrébe
bújt suhancok egyébként anyaszült meztelenül rohangálnak a Fórumon, ostorral
csapkodják a lányokat, hogy fokozzák termékenységüket.
Trójai falóban rejtőző görögök, festettarcú kelta harcosok, commedia dell’arte, Mátyás király álruhában, a törökre frászt hozó sokác busók… bőven meríthetünk a történelmi példák közül. Legyen inkább Brodsky víziója Velencéről és a pestisről, mely „évszázadról évszázadra kiirtotta a városlakók felét, akár egy módszeres népszámlálóbiztos. (…) Fáklyák, füstölők, fertőzéstől védő gézmaszkok, szerzetesi csuhák és ruhák suhogása, fekete köpenyek lobogása, gyertyák. A temetési menet fokozatosan karnevállá alakul” (Brodsky, Joseph 2008: Velence vízjele. Budapest. 72. oldal).
Amarcord.
Olasz – francia film, 1973. Rendező: Federico Fellini. Zene: Nino Rota.
Kapusi K.
🌊
🌊A kötetek megrendelhetők az Átjáró Boltban!
🌊
Olimpiálunk
Digóműhely az Átjáróban – Kapusi Krisztián rovata
XXV.
téli olimpiai játékok, Milánó és Cortina d’Ampezzo 2026. február 6–22.
Világéletemben csóró
vagyok, eleve okafogyott volna téli sportokért lelkesedni úgy, hogy nem bírom
kifizetni a korcsolyát, sílécet, pláne hokiszerkót. Amikor olyan háztartásban
időzöm, ahol megy a televíziókészülék és hozzám kerül a kapcsoló, mégsem nyomok
tovább efféle sportok láttán. A zordon osztrák, német, svájci, skandináv meg
szláv versenyzők között öröm felfedezni néhány latinos nevűt.
Mondjuk nem éppen
frissek az élményeim, talán a kilencvenes évek elején világverő alpesi
szlalomban meg lesiklásban az olasz Alberto Tomba. Mostanság – a téli olimpia
apropóján – olvasom, hogy mókás digók Tomba „La Bomba” becenévvel emlegetik
ikonikus sztárjukat. Rakás mellékszál színesíti a sporteseményt, önmagában a
látvány is hathat ránk úgy, hogy mi magunk is javulni, fejlődni, erősödni
akarjunk.
Mottónk a fenntartható
punk – jó lenne minél tovább és amennyire csak lehetséges, egészségesnek
maradni. Probléma, hogy a testihez egyfelől, másrészt a mentális egészséghez
gyakran ellentétes adottságú és hatású programokra lehet szükség. A sport nekem
magányos és meditatív feltöltő tevékenység, közösségi kontroll kell viszont
ahhoz, hogy úgy véljem, viszonylag még normális vagyok. Társaságban aztán
időnként ezt-azt megiszik az ember… Mindenesetre
mozgás, mozgás és aki teheti, lehetőleg ne csak a távkapcsolóig!
XXV.
téli olimpiai játékok, Milánó és Cortina d’Ampezzo 2026. február 6–22.
🌊
🌊A kötetek megrendelhetők az Átjáró Boltban!